Elfogadás a jobb teljesítmény kulcsa
Az elfogadás a jobb teljesítmény kulcsa
Közeleg a bizonyítányosztás, a gondtalan
vakáció.
Sok gyermek számára
ez az időszak mégsem a felhőtlen öröm, felszabadultság érzését hozza el, hanem
a szorongás, félelem uralkodik el rajtuk.
Vajon miért is
lehet mindez? Ez nem költői kérdés, a válasz nagyonis egyértelmű. Az év végi értékelés,
az egész éves, jobb esetben félévi tananyag számonkérése nem kis terhet jelent
a gyermekek számára. Tudjuk nagyon jól, hogy a tanulóknak számos tantárgyat
kell elsajátítaniuk, és tanári szemszögből az lenne a legoptimálisabb, ha
minden tantárgyból kitűnően vizsgáznának. A gyakorlatból tudjuk, ez nagyon
nincs így! Minden gyermek más képességekkel születik, más az érdeklődési
területe, ezért lehetséges az, hogy az egyik tanórára örömmel készülődik,
lelkes, a kötelező tananyagon kívül mást is megtanul az adott tárgyon belül,
viszont a másik órára való készülődés kínkeserves számára, nem érti, hiába
magyarázzák, akkor sem érti, nem érdekli, szenved. Hogyan lehetne elvárni, hogy
a gyerekünk kitűnő jegyet kapjon olyan tantárgyból, amit nem szeret, amitől
menekülne legszívesebben? Sehogy! Természetesen nem azt szeretném sugallni,
hogy ha a gyerekem nem szereti a matematikát, mert nem érti, nem a legjobb
képességekkel rendelkezik a reál tantárgyak terén, akkor nem is kell
matematikát tanulnia, nyugodtan ráhagyhatjuk. Nem erről van szó!…..Akkor is meg
kell csinálni a házi feladatot, tanulni kell a következő órára, mindent meg
kell tenni azért, hogy a lehető legtöbb ismeretet elsajátítsa a gyerek. Viszont
én úgy gondolom, ha szülőként azt látjuk, hogy a gyermekünk megtette a lehető
legtöbbet, ami tőle telik és mégsem kap számunkra megfelelő jegyet egy adott
tantárgyból, akkor sem dől össze a világ.
Sok múlik az
elfogadáson, elfogadom e a gyermekem képességeit, elfogadom e a gyengeségeit,
hiányosságait. Mert ugye a gyermek a szülő tükre. Ha a gyermek azt látja, hogy
megértem őt, elfogadom, hogy neki is lehet rossz napja, ami miatt gyengébben
teljesít, akkor kiegyensúlyozottabb lesz, bátrabb és elérjük azt, hogy ne félve
menjen az iskolába, hanem örömmel. Egymás megértése nagy kincs, a másik nagy
kincs a figyelmes hallgatás. Figyelmes hallgatás alatt azt értem, hogy úgy hallgatom
meg a másikat, hogy nem vágok a szavába, nem próbálom meg kijavítani, tanácsot
adni, hacsak ő nem kéri. Meghallgatom, ezzel esélyt adok neki arra, hogy
felszabaduljon a teher alól, ami rá nehezül, vagy épp ellenkezőleg, lehetőséget
adok neki arra, hogy megossza velem az örömét.
Az ideális az
lenne, ha minden nap leülnénk a gyerekkel és faggatás helyett játékosan
próbálnánk meg közelebb kerülni hozzá. Ha a családban hagyománnyá válik a
beszélgető kör, mikor mindenki leül, és elmeséli, mi történt vele aznap, akkor
a gyerekek is csatlakoznak majd. Mindig a szülőknek kell példát mutatni. Nekik
kell leülni, és elkezdeni a beszélgetést, először egymás között. A gyerekek ezt
látva csatlakoznak majd idővel. Kisebb gyerekeknél az esti mesélés során is
beiktatható a beszélgetés, mikor a babának, macinak mesélnek. A lényeg az, hogy
a szorongás oldódjon, és visszakanyarodva az iskolás gyerekekhez, a rosszabb
jegyek miatt érzett feszültség, az esetleges önbizalmi problémák kezelve
legyenek.
Nincs annál
rosszabb érzés a gyermek számára, mikor a szülei nem dicsérik meg, sőt, inkább
megszidják a teljesítménye miatt. Összehasonlítják az osztálytársaival, amivel
azt közvetítik felé, hogy versenyeznie kell, jobbá kell válnia, és mikor eljön
az év vége, vele együtt a bizonyítvány, és a jegyei nem úgy alakultak, ahogy
azt esetleg elvárták tőle, akkor jön a szemrehányás, amivel azt lehet csupán elérni,
hogy a gyermek önbizalma még lejjebb süllyed.
Fontos
hangsúlyozni, hogy megfelelő teljesítményt csak kiegyensúlyozott gyermektől
várhatunk, akit szeretnek, elfogadnak, dicsérnek. Ha azt szeretnénk, hogy
gyermekünk könnyebben tanuljon, érdemes együtt is átvenni a leckét, gyakorolni.
Ha mindezt megtettük és ennek ellenére sem lesz csupa egyes a bizonyítványban,
nem kell kudarcként megélni. Örülni kell annak, amit sikerült elérni, látni
kell a fejlődést a gyermeknél, mert ha foglalkozunk vele, igenis látható lesz a
fejlődés. Lehet, hogy nem lesz színjeles tanuló, mint a szomszéd gyerek, de nem
is kell annak lennie. Egyedinek kell lennie, különlegesnek, és legfőképpen
boldognak, olyan embernek, akiről messziről látszik, hogy elégedett az
életével, és pontosan azért elégedett, mert megadták neki az elfogadás
szabadságát, nem a teljesítménye alapján ítélték meg, és ezáltal
hozzásegítették ahhoz, hogy felnőttként szárnyaljon!
Komentáre
Zverejnenie komentára