Meseterápia Csallóközben

Mi a helyzet azokkal, akik nem nyernek befogadást egy közösségbe sem? Legyen szó akár gyerekről, akár felnőttről, a valahova való tarozás örökös igény. Nem függ sem nemtől, sem kortól. Kevesen vannak azok, akik a magányt választják társul. Nem is nagyon találkoztam még olyan emberrel, aki önszántából egyedül akart volna lenni. Olyannal sokkal inkább, aki egyedüllétre kényszerül, mert nem FOGADJA BE egy társaság sem. Minden erőfeszítése ellenére sem, pedig ő kitartóan próbálkozik. A miértekről inkább később, most nézzük, mi a helyzet a gyerekekkel e téren. Úgy tartják, a gyerekek a legjobb kritikusok, amihez sajnos kétség sem fér. Őszinték és sokszor kegyetlenek egymással. Már a legkisebbeknél is gyakori jelenség a ”nem játszom veled”, ”te most nem vehetsz részt ebben a játékban”. Az óvodában kerül először a gyermek csoportba, ott sajátítja el a társas viselkedés alapjait, szabályokat, barátokat szerez. A barátok ilyen kisgyermekkorban még nagyon változóak. Aki ma pajtás, az lehe

Gyakran hangzik el ez a kérdés óvodás, kisiskolás korú gyermekek körében. Pozitív válasz esetén is kérdéses, vajon meddig tart a barátság? Az első konfliktus megoldása elég nagy próbatételt jelent a gyerekek számára. Most viszont nem a konfliktusok megoldása a téma, hanem azoknak a barátságoknak közelebbről való vizsgálata, mely két különböző nemzetiségű gyermek között jön létre. Ha egyáltalán létrejön… Nagy felelőssége van abban a szülőnek, hogy gyermeke miként vélekedik az idegenekről. Elfogadja e barátjának azt a kisfiút vagy kislányt, akinek esetleg más a bőrszíne, más a szeme formája, más nemzetiséghez tartozik. A cél az lenne, hogy a gyermekek kölcsönösen elfogadják egymást, bőrszínre, faji hovatartozásra való megkülönböztetés nélkül. A gyakorlat sokszor nem ezt mutatja. A kiközösítés, mint tény ott lebeg mindenki feje felett, kérdés, hogy mikor kerül egy erős személyiséggel megáldott gyermek a csoport élére, és nyilvánítja ki véleményét mindazokkal szemben, akik számára val