Leszel a barátom?

Gyakran hangzik el ez a kérdés óvodás, kisiskolás korú gyermekek körében. Pozitív válasz esetén is kérdéses, vajon meddig tart a barátság? Az első konfliktus megoldása elég nagy próbatételt jelent a gyerekek számára. Most viszont nem a konfliktusok megoldása a téma, hanem azoknak a barátságoknak közelebbről való vizsgálata, mely két különböző nemzetiségű gyermek között jön létre. Ha egyáltalán létrejön…

Nagy felelőssége van abban a szülőnek, hogy gyermeke miként vélekedik az idegenekről. Elfogadja e barátjának azt a kisfiút vagy kislányt, akinek esetleg más a bőrszíne, más a szeme formája, más nemzetiséghez tartozik.

A cél az lenne, hogy a gyermekek kölcsönösen elfogadják egymást, bőrszínre, faji hovatartozásra való megkülönböztetés nélkül. A gyakorlat sokszor nem ezt mutatja. A kiközösítés, mint tény ott lebeg mindenki feje felett, kérdés, hogy mikor kerül egy erős személyiséggel megáldott gyermek a csoport élére, és nyilvánítja ki véleményét mindazokkal szemben, akik számára valami miatt nem szimpatikusak. Ekkor szokott az megtörténni, hogy egy gyermek ráerőlteti akaratát a többiekre is, akik nem mernek szembeszállni vele. Nincs saját véleményük, ha esetleg van is, nem tartják annyira értékesnek, mint azét, aki mindig erős és bátor, nyíltan ki meri mondani, ha valaki nem szimpatikus számára. Mit tehet a kiközösített gyermek? Megpróbálhatja megszerezi pár gyermek barátságát, de ha nem elég bátrak a "kiszemeltjei" nem biztos, hogy sikerül a bizalmukba férkőznie.

Úgy gondolom, hogy idegenként bekerülni egy teljesen más kultúrába nem egyszerű dolog. Meg kell felelni az új elvárásoknak iskolai szinte, hozzá kell szokni egy teljesen új kultúrához, adott esetben akár egy új nyelvet is el kell sajátítani.

Akklimatizálódni egy idegen országban és levetkőzni az " idegen" jelzőt hosszú folyamat. Ebben benne van az önmagam elfogadtatása másokkal, is magával vonz egy dilemmát is. Adjam fel saját magam, adott esetben a kultúrámat, szokásaimat, csak azért, hogy ne nézzenek "furcsának", ne kezeljenek teljesen kívülállónak vagy pedig bátran alkalmazkodjam régi szokásaimhoz, amit a családomban tanultam, ami igazából Én vagyok.

Valahol talán az arany középút a legjobb döntés. Mikor megpróbálok bizonyos mértékig alkalmazkodni az új környezetemhez, viszont nem adom fel teljesen önmagam, inkább büszke vagyom arra, hogy sok olyan dolgot, hagyományt ismerek, amit a társaim talán nem. Ezzel igazolom egyediségem és egyéniségem.

Abban az esetben, ha a szülők munkájuk miatt vagy egyéb család esemény miatt arra kényszerülnek, hogy egy idegen országba költözzenek gyermekeikkel, el kell dönteniük, a fentiek közül melyiket fogják megtanítani gyerekeiknek. Az önfeladást, az elfogadtatás érdekében, vagy pedig azt sugallják majd nekik, hogy a hagyományok tisztelete és saját egyéniségük kibontakoztatása egy számunkra idegen környezetben is fontos, és az igazi barátság egymás kölcsönös elfogadásán alapszik, tehát az az igazi barát, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok.

 Fontosnak tartom megismertetni a gyermekekkel az egyéniség fogalmát, idegen kultúrák tiszteletét, egymás kölcsönös elfogadását, mert csak egy olyan világban működhetnek őszintén az emberi kapcsolatok, ahol legyek idegen, külföldi vagy épp őshonos, tisztelnek és szeretnek engem annyira, hogy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.