Hol találni az ÉLMÉNYT?

A hétköznapok egyhangúsága, mint lágy kötél fonódik körénk és észrevétlenül behálóz. Kezdetben még örülünk, hogy munkával telnek napjaink, örülünk a viszonylagos kiszámíthatóságnak,  terveinknek és dolgozunk értük, majd a hétvége alatt kipihenjük fáradalmainkat.

Eljön viszont a pillanat, mikor kezdünk többre vágyni, már sok fáradsággal jár a malomkereket taposni, felkelni, elvégezni a munkahelyi feladatokat, problémákat oldani, segíteni, teljesíteni, bizonyítani…Többre vágyunk, élményre, de hol is kell keresni az ÉLMÉNYT?

A válasz egyszerű, önmagunkban. Minden kérdésünkre saját magunkban kell keresnünk a választ.

Igaz örömet, felszabadultságot átélni kincs. Hatalmas energiákat szabadít fel, feltölt, erőt ad, inspirál a folytatásra.

Fontos, hogy igazán jól érezzem magam a bőrömben, átéljem a pillanatot, élvezzem a jelent, és ne aggódjam a jövőm miatt, ne bánkódjam a múltamon. Felmerül a kérdés, hogy érhetem én ezt el? Talán ott kelleni kezdeni, hogy egy picit többet foglalkozom magammal. Itt és most nem a külsőségekre gondolok, hanem azon túlmutató dologra, a belső világunkra. Meg kell keresnem azt a tevékenységet, ami teljesen kikapcsol, nem okoz számomra nehézséget, hogy nekiálljak az elvégzésének, mert örömmel tölt el, és ami a legfontosabb, kiszakít a hétköznapokból. Olyan hobbit kell találnom, ami illik a személyiségemhez, amiben kifejezhetem önmagam. Nem a divathobbikra gondolok, ami arról szól, hogy az emberek egymást utánozzák. Tehát tegyük fel, ha a szomszéd teniszezni jár, én is nekiállok, mert úgy gondolom, sokra tartanak majd a barátaim, hogy ilyen divatos hobbit választottam. A gond csak akkor van, ha ez a hobbi több gondot okoz, mint örömet, mert sem tehetségem, sem elhivatottságom nincs hozzá. Tehát ezzel azt érem el, hogy az új ”hobbim” rombolni fogja az önbizalmamat, mert folyamatosan a szomszéddal fogom magam összehasonlítgatni, hogy neki milyen jól megy ez a sport, és meg mennyire reménytelen vagyok. Holott pont az lenne a lényeg, hogy feltöltődjek, pozitív élményeim legyenek, kikapcsolódjak.

Mikor keresem az önkifejezésmódomat, nem kell nagy erőfeszítéseket tennem, mert az majd magától rám talál. Hiszen ott létezik benne, a lelkem mélyén, az én feladatom az, hogy ha megszólít, hagyjam kibontakozni.

Kellenek a felszabadult pillanatok az ember életébe, mikor lélekben gyermek lehet, és nem kontrolálja gondolatait, nem figyeli, hogy mások mit gondolnak róla, csupán örül a pillanatnak.

Az ösztönös öröm ugyanis a pillanat varázsától jön létre. Örülni tulajdonképpen bárminek lehet, csak észre kell venni az apró lehetőségekért. A körülöttünk levő apró, hétköznapi csodákat.

Talán nem véletlen, hogy épp a hétköznapi csodák jutottak az eszembe, hiszen az itt és most tökéletes pillanata engem fotózás közben talál meg. Az érzés leírhatatlan, szavakkal nem jeleníthető meg, ebben van a varázsa. Az ember érzi a szívével, de leírni szavakkal mégsem tudja. Nem is kell…

A felszabadultságot, az erőt mindenkinek magában kell éreznie, mert ha az ember árzi magában az erőt, érzi majd a környezete is, hiszen sugározza feléjük a boldogságot.

Sokan úgy tartják a hobbi ma már luxus, költséges, az ember nem engedheti meg magának. Én úgy gondolom, hogy ha az ember megtalálja magában a hívó szót, rá talál az a tevékenység, mely örömmel tölti el, meg fogja találni a módját annak, hogy hódolni tudjon hobbijának.

Nem csupán a felnőttek, hanem a gyerekek esetében is fontos a kikapcsolódás. Persze az ő esetükben a szülői példa mérvadó. Figyelik szüleiket, hogy élnek, cselekednek. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei kiegyensúlyozottak, meg tudnak birkózni a problémáikkal, nagyon hamar rájönnek majd arra is, hogy ez valószínűleg azért van, mert a sok feladat mellett megengednek maguknak egy kis kikapcsolódást, amikor felfrissítik lelküket. Kiegyensúlyozottság alatt nem azt értem, hogy nincs semmi problémánk, sokkal inkább azt, hogy képesek vagyunk azokkal megküzdeni.

A szülői példa hatására pedig a gyerek is idővel keresni kezdi azt a tevékenységet, ami számára fontos lesz, lelkileg, szellemileg feltölti, ellenállóvá teszi.

Úgy gondolom, hogy az ember nem csak a munkának él, hanem főként azért, hogy élményekkel töltődjön, tapasztaljon élete során. Az élményekkel teli pillanatok gyűjtése mindenki saját feladata, felelőssége, viszont ne feledjük, a hosszú élet titka abba is rejlik, mennyire tudunk örülni az élet apró örömeinek, észrevenni ott is a lehetőséget, az élet ajándékát, ahol más semmit sem lát!